Ugyancsak fontos, hogy a fizikai megtisztítás mellett a vízböjt kihívást jelent az emocionális és spirituális blokkoknak is, rákényszeríti az embert a saját egójával és félelmeivel való szembenézésre. Bizonyos értelemben a vízböjtön keresztüli utad tükrözi az egész spirituális utad: mind az egyes böjtön belül, mind az évek során egyik böjtről a másikra.

Lelki fejlődésed egyik legfontosabb része az, hogyan viszonyulsz az egódhoz. Egón az önazonosságnak azt az aspektusát értem, mely az univerzumtól elszigeteltnek és egyedülállónak érzi magát, mely arra késztet, hogy megítéld a veled kapcsolatba kerülőket: mindent és mindenkit. (Igen, ez az “én, én, én” eleme lényednek!)

Vagy kedvelsz valakit vagy nem kedvelsz. Vagy akarsz valamit vagy nem akarsz. A buddhisták ezt a “ragaszkodás és ellenszenv” körforgásának nevezik. Miközben szüntelenül mérlegeled a körülötted lévő világot elveszíted azt a képességet, hogy egyszerűen légy: őszintén elfogadd a világot úgy, ahogy van, anélkül, hogy szükségét éreznéd, hogy megkíséreld kedved szerint kontrollálni. Röviden megfogalmazva, az egód kicsinyes drámái eltemetik és elpusztítják mélyebb énedet – a lelked.

A vízböjt segít abban, hogy ezt megváltoztasd.

Miért? Mert mi mindannyian enni akarunk. Szeretünk enni. Ez egy alapvető túlélési ösztön: minden emberi lényt irányít attól a naptól kezdve, hogy megszületett. Ugyanakkor amikor böjtölsz, tudatosan hozol döntést, hogy nem eszel. Ez bensődben mély pszichológiai- emocionális-spirituális reakciókat vált ki, olyan meg nem hallott, rejtett félelmeket hoz a felszínre, melyek messze túlmutatnak az étel, illetve annak megvonása miatti összefüggéseken.

Hogy őszinte legyek, nem mindig könnyű szembenézni ezekkel a félelmekkel – különösen az első néhány böjtölésed során, és általában a böjtök első néhány napján (mielőtt az emésztési rendszered még nem kapcsolt ki teljesen). Normális körülmények között nem is vesszük észre, hogy egónk milyen nagy mértékben irányítja életünket. Egyszerűen engedelmeskedünk egó-vezérelte mindennapi szokásainknak. Ténylegesen majdnem valamennyien annyira szokásaink rabjaivá válunk, hogy figyelmen kívül hagyjuk, tudattal rendelkező lények vagyunk. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor tényleg értékelted te is az élet adományát? A böjt során az erőszakos egód mindenütt ott van, különösen az étellel kapcsolatos gondolatokban és követelésekben. A mindennapi rituális étkezési idők és étkezések hiányában az egód exisztenciális szinten állítódik kihívás elé.

A böjt idején az egód fájdalmasan transzparenssé válik, de éppen ez a világosság segít, hogy meglásd, mi is az egó: egy kis diktátor és semmi több. Az általa okozott szokások és félelmek lassan elkezdenek lehámlani. Idővel és a tapasztalatok alapján eljutsz annak megértéséhez – nemcsak intellektuálisan, hanem fizikailag a saját testedben is –, hogy az ételtől való átmeneti megvonástól még nem fogsz meghalni. Tisztában leszel azzal, hogy az egód ragaszkodása az ételhez nem létszükséglet, hanem csak vágy: egy vágy, nem több. És ezen keresztül felismered azt, hogy az egó valamennyi követelése tulajdonképpen csak vágy.

Őszintén megmondom, hogy ez nem mindig könnyű – különösen az első néhány böjt során, különösen a böjtök első néhány napján (mielőtt az emésztési rendszer kikapcsolása nem fejeződik be). Valahányszor az ételre gondolsz, szembekerülsz az egóddal és a visító követeléseivel… A böjtöléskor az egó fájdalmasan átlátszóvá válik, és éppen ez a világosság segít abban, hogy meglásd, mi is valójában az egó: egy kicsinyes diktátor, semmi több. Idővel és a saját tapasztalataid alapján érthetővé válik – nem csak intellektuálisan, hanem fizikailag, testileg is -, hogy nem halsz bele abba, ha átmenetileg megvonod magadtól az ételt. Érzékelni fogod, hogy az egó étel iránti vágya: csak vágy és semmi több. Mindezzel együtt fel fogod ismerni, hogy az egó minden vágya csak vágy.

Ez minden vágyra vonatkozik, végső soron a te választásod, hogy teljesíted–e vagy sem. Más szavakkal, ahelyett, hogy az egó irányítana téged, te kezded el irányítani az egódat. Érzed ezt a képességet magadban, egyre jobban tudatában vagy ennek – és emiatt szabaddá válsz. Ettől kezdve már nem tudnak megérinteni az egód szeszélyei…

Ahogyan az egód elveszíti az irányítást feletted, érzelmi traumák feljöhetnek a múltadból. De itt is, egy új perspektívából fogod megtapasztalni őket. Mert ahogyan elengeded az egód és az étel iránti vágyad, rátalálsz arra a lehetőségre is, hogy elengedhesd ahogyan a múltad kontrolálja a jelenedet. Egyszerűen mélyebben leszel a jelen pillanat szabadságába beágyazódva.

Mihelyt képes vagy lenni, a világhoz való teljes viszonyulásod változni kezd. Az életed uraló félelem helyett a szeretet kezd kivirulni. Ez pedig természetesen minden egyes böjt során és fokozatosan a mindennapi életedben is a tudatosság mélyebb állapotához vezet (több információ itt).

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s